Ismeritek azt, amikor vendégségbe mentek valakihez és ugyanolyan illata van a lakásnak, mint az adott ismerősödnek csak sokkal intenzívebb? Van valami különleges és vonzó az otthonokban. Annyira egyértelműen tükrözik a személyiségünket, ugyanakkor a légkör is befolyásol minket. Eddig kétszer költöztünk, de a jelenlegi lakásban töltöttük el a legtöbb időt. Néha megállok a szoba közepén, körülnézek és arra gondolok, hogy mennyire megszokott és egyértelmű minden itt. És ez megnyugtat. Csukott eszemmel is eljutok akárhova lakáson belül. Pedig általában olyan rendetlenség van, hogy másoknak még napfénynél sem egyszerű ezt elérni. Máskor csak bámulom a falakat, a függönyöket, az ajtókat és rosszul leszek tőle. Mert ezer éve ez vesz körül és már nagyon unom. Mindent ismerek, akárhova nézek. Ez olyan, mint hogy gimiben az utolsó, 8. évre már szabályosan rosszul voltam mindenkitől ( már kipihentem, bocsi).
Amikor ideköltöztünk, kb. hatodikos voltam, masszívan a rózsaszínkorszakom közepén. Így lett minden rózsaszín. A falak, a függönyök, a lámpák, az ágyneműk, a székek stb... Tele voltak a falak bravo magazinos poszterekkel. Szóval el tudjátok képzelni. Aztán olyan 3 éve felújítottuk. Mindenképp azt akartam, hogy az egyik nagy falamon mintás tapéta legyen, a többin pedig egyszínű. Csak egy olyat találtam, ami tetszett, az pedig sötét narancssárga volt, arany kacskaringós mintákkal. Igazából nagyon szép, csak ehhez illően minden más falat (és a plafont is!) világos narancsra tapétáztuk, a függönyöket pedig keki zöldre cseréltük. Így az egész szörnyen meleg árnyalatú és teljesen lehangol. Minden, amire igazából vágyom, az egy szép világos, friss szoba és lakás.
A legeslegfontosabb kritériumom a jövőbeli otthonommal kapcsolatban, hogy nagy ablakok legyenek. És legyen sok belőlük. Ha jártatok már belvárosi, gangos házbeli lakásokban, akkor valószínűleg tapasztaltátok, hogy mennyire kevés fény jut be, még nappal is. Na ez az, amit nem bírnék ki. A mostani lakásunk is tele van ablakokkal, sok földig érővel is, amik a teraszokra néznek.
Az ízlésem egyébként egyszerre minimál és eklektikus, ezért elég nehéz kiigazodni rajta. Nagyon tetszenek a fekete-fehér enteriőrök, amikbe csempésznek egy kis színt. Szeretem, ha letisztult és friss hatást kelt egy beltér, de nekem az is fontos, hogy kényelmet sugalljon és legyen tele személyes dolgokkal/emlékekkel.
Van ez a kis dolgom, hogy teljesen szerelmes vagyok a párnákba. Egyszerűen nem tudok betelni velük. Ha el akarsz menni velem az ikeába vagy mondjuk a h&m home részlegébe, készülj fel rá, hogy párnákat fogok ölelgetni és simogatni. Körülbelül úgy viselkedem a szép párnákkal, mint a normális emberek egy aranyos kiskutyával. Ja és akkor a takarókról még nem is beszéltünk.
Fun Fact: én is imádom a karácsonyi égősorokat a lakásban. A könyvespolcom előtt például lóg egy több, függőleges sorból álló, amin csillag alakú égők vannak. Régen csak karácsonykor volt kint az ablakomon, de most már folyamatosan. Olyan kellemes hangulatot ad a szobának este, mindenkinek ajánlom, különösen mostanában. Most pedig jöjjenek az általam megtűzött képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése