Január utolsó hetében látogattam meg a barátnőmet, aki Amsterdamban tanul. Nagyon nagyon jól éreztem magam és a város is ellopta a szívem. Szerencsére pont akkor volt az én álomegyetememen is nyílt nap Bredaban, így azt is meg tudtuk nézni. Nem akarok sokat áradozni róla, pedig tudnék. A lényeg, hogy még a reptéren úgy gondoltam, hogy majd útközben fogok tudni ilyen kis posztokat írogatni, amiket később feltölthetek. Egyetlen egyig jutottam. A képeket amúgy is meg akartam osztani veletek, így legalább van hozzá egy kis olvasnivaló is. enjoy!
A people
watching a kedvenc elfoglaltságom, amikor a
reptéren vagyok. Igazábol mindenhol, de most épp itt vagyok. A repterek eleve
olyan furcsa helyek. Tudom, hogy meg mindig Budapesten vagyok, de egyáltalán
nem olyan érzés. De nem is olyan, mintha külföldön lennék. Egy ilyen különös átmenet,
amolyan féreglyuk.
Mindenféle ember megtalálható itt. Na jó, persze nem ténylegesen mindenféle.
Itt az a rétege található meg a társadalomnak, amelyik a BKV-n nem. Illetve a
középosztálybeli fiatalok képezik a két halmaz metszetet.
Ahhoz, hogy bejuss a skycourtba először is venned kell xxxxx Forintért egy repjegyet, majd be kell
csekkolnod, majd át kell jutnod a securityn es az éneklő szirének szigeten (értsd: duty free), hogy aztán
levethesd magad a fekete, párnázott ülések egyikére és várj. Mindenféle nemű,
korú és nemzetiségű emberrel találkozhatunk itt.
Vannak, akiknek nem sikerült ellenállniuk a csábításnak, és a luxus
parfümök és a családi kiszerelésű édességek közt válogatnak. Vannak, akik
kihasználják a wifi kényelmét és okostelefonjaikat és tabletjeiket nyomogatják és mindeközben nagyon fontosnak néznek ki. Vannak, akik átsuhannak a duty
freen, és egyből az emeletet célozzák meg, ahol ezer forintért vesznek egy üveg mentes vizet és sokszor annyiért valami szendvicset, és ezt majszolgatják a
kapunyitásig. Vannak, akik ámuldozva átjutnak a shopping
arean,majd tanácstalanul megállnak a nagy kijelző előtt, hogy információkhoz jussanak a járatukkal kapcsolatban.
Namármostkéremszepen ez a lehető legrosszabb dolog, amit csak tehetsz, ugyanis abban a pillanatban, ahogy
megállsz (néha meg sem kell állnod hozzá) letámadnak a citi bankos kollégák. Nagyon
veszélyes állatfajta, mert először csak próbál segíteni kibogarászni a dolgokat
a táblán (amit én személy szerint elég nagy sértésnek vennék), majd megpróbálnak rádsózni valamilyen hitelkártyát és szinte lehetetlen lerázni őket magadról.
Tips from Pros to Newbies: sose
nézz a szemükbe és ha hozzád szólnak, próbálj meg valami olyan nyelven reagálni,
amit nem ismernek. Vagy ami nem is létezik. Vagy csak nézz fel megint a táblára,
ijedj meg és indulj el gyorslépésben valamelyik terminál fele. Mindkettő egyszerre a leghatékonyabb.
Van egy csoport, akik tulajdonképpen láthatatlanok a földi
halandóknak. Ők a skyteames bizniszarcok, akik feltűnés nélkül belibbenek a business loungeba a samsonite
laptoptáskájukkal, és boardingig ki sem dugják az orrukat. Persze kapunyitáskor
varázsütésre ott teremnek a priority lane vörös szalagja mellett.
Integrált reklám: Azt tudtátok,
hogy nyílt egy Victoria's Secret a skycourtban? #sofancy #wow
Egyébként ezek közé valószínűleg már mindegyikbe tartoztam. Meg lounge-lány is voltam egyszer,
amikor egy barátnőmet látogattam Rennes-ben és apukám odaadta a frequentflyer kártyáját. Menő volt. Jól az ölembe is öntöttem egy ilyen kis szívószálas-dobozos tejet.
Szerencsére senki nem látta és a fekete farmer úgy bedolgozta, hogy pár perc
múlva már nyoma sem volt. Addig azért nem rohangáltam túrórudiért.
Most pedig az a lány voltam, aki felkontyolt hajjal ül egy
hoodieban, nikeban, creepyn figyeli az embereket és az iPadjebe írogat valamit
(anélkul, hogy kifejezetten fontosnak tűnne).
