THE AMSTERDAM TRAVEL DIARY - CHAPTER 2

Hát hogy őszinte legyek, én sem gondoltam volna, hogy lesz chapter 2. De lett. Úgy indult, hogy anyummal meglátogatjuk apumat Heidelbergben, Németországban és felmerült, hogy esetleg elroadtrippeljünk külföldre, és akkor egyből bedobtam, hogy Hollandia. Voltak persze bonyodalmak és komoly háborút kellett vívnom a szüleimmel, hogy tényleg elmenjünk, de végül beleegyeztek. Bár szerintem több kedvük lett volna kitagadni a családból és elküldeni valami apácaképzőbe.

Az első pár napot nála töltöttük Heidelbergben, ami egy nagyon aranyos romantikus egyetemváros Baden-Württembergben. Vásárolgattunk, várost néztünk és nagyon sokat ettünk. Elkirándultunk Schwetzingenbe is, ahol megnéztünk egy Dali kiállítást. Aztán pénteken útnak indultunk. Első állomásunk Breda volt, ahol az az egyetem van, ahova valószínűleg járni fogok szeptembertől (#cantwait). Megmutattam nekik magát az épületet is, aztán sétáltunk a belvárosban, ami gyönyörű és már most otthon éreztem magam. Kifejezetten jó volt megint elmenni, mert legutóbb nagyon keveset láttam belőle és azt is este és esőben. Még aznap továbbmentünk Amszterdamba.

Az utolsó pillanatban találtunk szállást egy három csillagos szállodában, de imádtam. Fehér falak és bútorok, szürke parketta, tipikus skandináv design. Kár, hogy csak egy éjszakát tudtunk ott tölteni. Első este megpróbáltunk kicsit sightseeingelni, és úgy két óra bolyongás után jöttünk rá, hogy a piros lámpás negyedben vagyunk. Brazil steakházban vacsiztunk, aztán hazamentünk, mert már nagyon fáradtak voltunk. Apukám mondjuk kicsit csalódott volt, hogy nem látott lányokat a kirakatban..

Másnap szintén útnak indultunk, de a betervezett sétálgatás nem jött össze, mert nagyon rossz idő volt, úgyhogy megnéztük a Van Gogh múzeumot. Inkább kiállításnak hívnám. Ismeretterjesztésnek jó volt, de kicsit csalódtam, hogy egy eredeti kép sem volt. Ezután elmentünk ebédelni egy olasz étterembe és meghívtuk a barátnőmet is, aki kint tanul. Nem sokkal utána indultunk is vissza Németországba. Vasárnap repültünk haza, de előtte még megnéztük a speyeri közlekedési múzeumot, ahol kimentem egy Boeing 747-es szárnyára és még egy tengeralattjárót is végigjártam. Előbbi azért volt vicces, mert pont pár nappal előtte írtam ki twitterre, hogy a gépek szárnyán  levő "do not walk outside this area" megszegése rajta van a lázadó bakancslistámon. Utóbbi pedig azért, mert hát tengeralattjáró. Szerintem elég nyilvánvaló, hogy elég submarine-obsessed vagyok.

Vettem egy pár nagyon jó dolgot az út során, ha kíváncsiak lennétek valami haulra jelezzétek. Egyébként meg fotózni nem tudtam nagyon sokat a canonnal, de telefonnal annál többet. Próbáltam instagramra minél több képet feltölteni, de nem akartam elárasztani velük. Úgy gondoltam, hogy csinálok egy külön profilt a blognak (bár már a GMen próbálkoztam ilyesmivel, kevés sikerrel), ahova már most feltöltöttem pár turistafotót. Ez amolyan utazás- és kalandnapló lesz, és mivel egy elég mozgalmas évnek nézek elébe, biztos lesz elég kontent rá. Szóval kövessétek, ha kíváncsiak vagytok rá, ez csak nektek van! Meg persze ott a személyes profilom is.

@victoriaivan

@the.submarine