2015. január 3., szombat

THE FORCE AWAKENS

Az első hajvágást szomorúság, a másodikat indulat motiválja.

Volt egy pontja az évemnek, amikor legszívesebben felpofoztam volna bárkit, aki azt mondja, hogy ez egy rossz év. Aztán volt egy pont, amikor nekem is elromlott és onnantól már I was on a roller coaster that only goes down. Én meg voltam győződve róla, hogy ez lesz a legjobb évem  miután leérettségiztem, de olyan szeptembertől teljesen le voltam hangolva. Tudjátok, amikor minden összejön. Teljesen üresnek éreztem magam és céltalannak és reményvesztettnek és a number one prioritym minden nap az volt, hogy várjam mikor múlik el. 

Viszont ez az utolsó egy-két hét kicsit változtatott a dolgon. Nagyon zsúfolt volt, sok mindenkivel találkoztam, van egy pár ember, akikkel közelebb kerültünk egymáshoz, és ez most segített. Érzem, hogy kezdek továbblépni ezen és, bár még mindig nehéz, kezdem pozitívan látni a dolgokat. 

Abban is segített, hogy meglássam: tulajdonképpen elég jó év volt. Nagyon sok helyen voltam, sok mindent csináltam, új dolgokat éltem át, új embereket ismertem meg. És ebben az évben formálódtam a legtöbbet. Kezdek képes lenni rá, hogy egész jól körülhatároljam a dolgokat, amik érdekelnek és amikből többet szeretnék az életemben. 

Úgy félúton abbahagytam az idei emlékdobozkám feltöltését, és ezt valahol kicsit sajnálom, de majd idén. 2015 pedig valószínűleg még mozgalmasabb és még nehezebb lesz, mint bármelyik másik évem eddig. Nem mondom, hogy nem félek tőle, de meg kell próbálnom a lehető legnagyobb lelki és szellemi tudatossággal jelen lennem benne. 

Úgy érzem, Ikarusz módjára kicsit közel repültem Coelho napjához és kezdem megégetni magam, szóval jobb lesz ezt itt most befejezni. Nagyon izgalmas, önmegvalósításban teljes új évet kívánok nektek! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése